Ashram

2001. februárjában léptem át először a Kirpal Ashram kapuját Delhiben. Indiának van számomra egy varászlatos jellege, illata, forgataga, színessége. Az ashramon kívül. Ahogy belépek oda, az már egy más világ. Kint is rengeteg csoda, látnivaló akad – a Himalája, a Gangesz, a Taj Mahal. Bent az ashramban egy másfajta utazást tapasztaltam meg – az önismeret útját.

„Azt mondják, az ashramnak három funkciója van: bíróság, kórház és iskola. Amikor beköltözöl ide, először a „bíró” elé kerülsz, aki megítéli, mi az, amit helyesen tettél, mi az, amit nem, mi az, amin változtatnod kell, és mi az, amit el kell hagynod. Az ítélet fájdalmas. Ekkor mutatkozik meg az ashram kórház jellege, és ugyanaz, aki „bíróként” szembesített a hibáiddal, most „orvosként” segít kigyógyulni ezekből. Feltárja a tévedések valódi okát, ami lehet harag, féltékenység, kapzsiság, félelem, hatalomvágy, szenvedély, gyűlölet, depresszió, komplexusok. Amikor kezded levetkőzni ezeket a negatív tulajdonságokat, kezdődhet a tanulás, és az ashram iskolává alakul. A guru, ezúttal mint „tanító”, elmagyarázza, mi az ember valódi feladata, miért született, és mi a dolga ezen a földön. Más szóval lelki tudást ad, ami elvezet a helyes önismerethez. És ez a lényeg, mert csak a helyes önismeret ad igazi gazdagságot, ez az, amit senki nem vehet el tőled.”*

Az önismeret az első lépcsőfok. Utána ismerhető fel Isten. Mindenkiben, mindenben, mindenhol.

*Az idézet Lílá Déví Beavatás c. könyvéből származik