A kezdet
Először 2001-ben jártam Indiában. Meditálni mentem ki és azért, hogy megtudjam, ki is vagyok valójában. Hogy ráébredjek arra, hogy lélek vagyok. Azt mondták, hogy mi európaiak azért megyünk ki, hogy megtudjuk, van lelkünk is a testünk és az elménk mellett, míg az indiaiak tudják, hogy van testük is. Ez a különbség az élethez való hozzáálláshoz közöttünk számomra először döbbenetes volt.
Ashramban laktam, ahogy azóta is mindig – Delhiben, a Kirpal Ashramban. Három hét csoda, meditáció. Meditáció a Fényre és a Hangra, mint Isten két eredeti megnyilvánulási formájára. Egy ilyen visszavonulás idején könnyű ráhangolódni a spiritualitásra, hiszen csak ez a dolgunk. Távol minden hétköznapi gondtól, feladattól. Természetesen az ellátásunk is biztosított, vegetáriánus, szóval főzni sem kell.
Nem sikerült igazán megszeretnem az indiai ételeket, a fűszereket, egy nagy-nagy kedvencem lett, az pedig a paneer sajt. Így aztán itthon sem lett a konyhám az indiai gasztronómia szigete, maradtam a magyaros ízesítésű vegetáriánus ételeknél, no meg az olasz és görög konyha remekeinél.
Delhiben van még egy ashram, a Sawan Ashram, ami a béke és nyugalom szigete. Régebbi, mint a fenti képeken látható, itt már csak ritkán szállásolnak el nyugatról érkezett tanítványokat.
Ezeket is érdemes megnézni
